Hogy számít a nyugdíjba a külföldi munkaviszony?

Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy van-e lehetőség a különböző országokban folytatott munkavégzés egybeszámítására a nyugdíjjogosultsághoz.

A világban egyre gyakoribb az életpálya során hosszabb-rövidebb ideig külföldön történő munkavégzés, amely ténynek komoly jelentősége van a szintén egész életpályát felölelő nyugdíjjogosultság szempontjából. Nem közömbös, hogy van-e lehetőség a különböző országokban folytatott munkavégzés egybeszámítására a nyugdíjjogosultsághoz, vagy nincs.

 

A kérdést érintő jogszabályokról összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági tárgyú nemzetközi egyezmények, illetve az Európai Unió szociális biztonsági koordinációs szabályai nyújtanak megoldást más országban történő munkavégzés figyelembevételére, az ún. harmadik országban végzett munka esetén azonban ilyen lehetőség nincs.

 

 

Ha egy ország, és Magyarország között nincs olyan nemzetközi jogi szabály, amely lehetővé tenné az egymás területén szerzett társadalombiztosítási jogosultságok, teljesített feltételek figyelembe vételét az ellátások megállapíthatósága érdekében, ún. harmadik országról beszélhetünk.

 

Példa: egy magyar munkavállaló az Amerikai Egyesült Államokban dolgozik tizenhat éven át, 2014. február 1-jén eléri magyar nyugdíjkorhatárát, és eddig az időpontig amerikai munkaviszonyán kívül csak két év Magyarországon szerzett szolgálati idővel rendelkezik, nem lesz jogosult öregségi nyugdíjra, mert ahhoz legalább húsz év, a résznyugdíjhoz tizenöt év szolgálati idő szükséges, és jelenleg nincs olyan nemzetközi jogintézmény, amely a két országban szerzett szolgálati idők összeszámítását lehetővé tenné.

 

 

Általánosságban azt lehet mondani, hogy az öregségi nyugdíj jogosultsághoz az országonként meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése mellett meghatározott mértékű jogosultsági idő (szolgálati idő, biztosítási idő, esetenként helybenlakási idő) és esetleges egyéb feltételek (pl. a magyar nyugdíjszabályok szerint a biztosítási jogviszony hiánya, azaz a munkaviszony megszüntetése) is szükségesek.

 

Annak eldöntése, hogy a nyugellátáshoz csak munkavégzéssel szerzett szolgálati idő, vagy pusztán helybenlakási idő, illetve egyéb időszakok (pl. felsőfokú tanulmányok folytatása vagy gyermeknevelési idők) is figyelembe vehetők minden ország saját, önálló jogkörében történik.

 

Forrás: profession